HTML

Aftershock

Történetek a világvégén túlról.

Friss topikok

  • BB88: Crossover! (2012.06.30. 22:43) N031
  • BB88: Szegény fickó. Éli az életét a zombiktól hemzsegő környéken, minden lépésére figyel, retteg és ha ... (2012.06.01. 19:41) N016
  • Zuz: +1 fakje (2012.05.31. 20:11) N014
  • BB88: Kezdődhetne már az új évad, izgalmas résznél lett vége az előzőnek. (2012.05.28. 17:10) N013
  • Zuz: ,,Az apokalipszis számára az igazi szabadságot hozta el. Ezért volt mindenkire sokkal veszélyesebb... (2011.11.22. 12:24) N008

Linkblog

63

2010.02.14. 11:50 AfterMárton

Végül persze nem történt semmi, egy rohadékot lelőttem, a kertben mászkált, azt figyelte Haver. De az álom arra jó volt, hogy a teherautós dolgot végrehajtsam. Puskával, jópár kanna üzemanyaggal felszerelkezve beültem a kocsiba, Haver mellém, és elhajtottunk a városba. Valami megváltozott, csak nem tudtam, mi. Arra gondoltam, talán csak tovább melgedett az idő, hosszabbak a napok. Amikor az áramfejlesztőt szereztem, láttam a telepen egy Peugeot kistehert, az pont jó lesz, úgy gondoltam. Valami nagyobb is lehetne, de azt még sose vezettem, meg fogyaszt is sokat, maradt a kisebb. Persze zárva volt, a kulcsot meg nem hagyták körülötte valahol, hogy hátha a világvége egyik utolsó túlélője arra jár és szüksége lesz rá. A sötét irodaépületre néztem, és tudtam, hogy be kell mennem. Csak kedvem nem volt hozzá, úgyhogy beültem a kocsiba és hazamentem. Át kellett gondolni a dolgot.

Szólj hozzá!

Címkék: multi 6

62

2010.02.13. 07:45 AfterMárton

Egyik nap azt álmodtam, hogy repülök. Felülről láttam a várost, a vidéket, sehol nem moccant semmit, csak az állatok, de a nagy hóban-hidegben ők is inkább vártak. Valamin megakadtam a szemem. Lecsaptam, sólyom voltam talán. Ahogy közeledtem, tisztán kivehetővé vált másodpercek alatt, hogy egy valaha emberi lény vonszolja magát az erdő szélén, egyenesen a város felé. Felvágódtam a magasba, lenéztem újra. Mindenfelől özönlöttek és mind egy irányba tartottak. Berregést hallottam, rájöttem, hogy a zaj vonzza őket, majdnem rá is jöttem, hogy mi okozhatja, de végül kicsúszott a gondolat, és csak a félelem maradt, hogy jönnek... Amikor felriadtam, rettenetesen fájt a fejem, az áramfejlesztő zúgott, Haver meg idegesen, morogva nézte az ablakot, ami a hátsó udvarra nyílt.

Szólj hozzá!

Címkék: multi 6

61

2010.02.12. 20:40 AfterMárton

Körülbelül egy hét telhetett el úgy, hogy semmi mást nem csináltam, csak beindítottam az áramfejlesztőt és dvd-ztem meg XBoxoztam. Amikor kifogyott az üzemanyag, mentem a városba, szívtam le a teherautókat, gyűjtöttem az üzemanyagot. Valahol a tudatom mélyén nyilvánvaló volt, hogy ez így nem jó, hogy okosabban, tervszerűbben kellene csinálni a dolgokat, hogy ez a nihil egy ilyen elcseszett világban sem vezethet jóra...de kit érdekelt? Végre tényleg ki tudtam kapcsolódni órákra, bár amikor egy-egy filnek vége lett, magányosabb voltam, mint valaha. Haverral beszélgettem a motivációkról, de csak néha kaptam olyan választ, amin érdemes volt elgondolkodni, többnyire hevesen egyetértett velem mindenben. Nem mertem kipróbálni, hogy ha én egy faroknak tartanám a Miller századost, azzal is egyetértene-e. Alig vettem észre, hogy időközben szép lassan elkezdett felmelegedni az idő odakint, persze a nulla fokot még így sem léptük át szinte soha, sőt a hajnalok most is hozták a minusz tíz fokot. Sajnos a kazánt nem tudtam használni, de legalább egy cserépkályhát, gondolom nosztalgiából, meghagyott a volt tulaj, úgyhogy fázni nem fáztam, szén volt elég a pincében. Állatokat nem találtam a tanyán, szerintem szélnek eresztették őket, amikor kitört a baj. Igazából nem bántam, fogalmam se lett volna, hogy mit kell kezdeni velük, azt meg nehezen viseltem volna el, ha éheznek vagy ellenek vagy mittudomén. Mindenesetre konzervem valamennyi volt, piát is szereztem, és rengeteget ittam meg játszottam, tisztára olyan volt, mint 20 éves koromban, sokszor a hajnal is a Quake előtt talált. Persze a gép irányította szörnyek túl nagy kihívást nem jelentettek, de élveztem. Csak sajnos nem tartott túl sokáig. 

Szólj hozzá!

60

2010.02.11. 07:13 AfterMárton

A szerkentyű beszerzése volt a legegyszerűbb, szinte túl könnyen ment. Kezdett idegesíteni, hogy miért nem találkozom senkivel, ennél azért jóval sűrűbben fordultak elő idelent régebben. Mindenesetre amíg azzal küszködtem, hogy rátegyem az utánfutót a kocsira, nem bántam, hogy nem abajgatnak közben. Hazavittem a cuccot, Haver gyanakodva méregette az órmótlan jószágot. Gondoltam, hogy dízelolaj kell bele, de mást nem nagyon tudtam egy ilyen áramfejlesztőről. Úgy láttam, üzemanyag van benne, az oldalából jött ki egy sima konnektor, úgy nézett ki, mint ami a falban van. Nem akartam elhinni, hogy ennyire egyszerű. Nem is mertem beindítani. Nem a zajtól féltem, meg hogy kiket csődítene ide, hanem a kudarctól. Annyira beleéltem már magam, hogy mi minden jót fogok csinálni vele, még melegvizem is lesz végül anélkül, hogy tüzet kéne raknom alá. Végül rávettem magam, és egy órát töltvén azzal, hogy kitaláljam, hogyan is kell bekapcsolni, elindítottam a berendezést. Hangra nem is volt veszélyes, a konnektort néztem elbűvölve. Végül beledugtam egy dvd lejátszót, amit a polcon találtam. "HELLO", írta. Alig hittem el, hogy könnyeimen át jól látom. Hatalmas terveket kezdtem szőni. Casablanca, az volt az egyiknek a címe. Az egyik utolsó embernek a Földön újra az üzemanyag lett az egyik legfontosabb dolog.

Szólj hozzá!

59

2010.02.10. 07:37 AfterMárton

Rájöttem, hogy be kell szereznem egy teherautót, megpakolni egy csomó cuccal, letakarni, néha beindítani, és ha megint beüt a baj, csak beleülni, és teljes ellátmánnyal lehet továbbállni. De nemcsak emiatt, hanem új, merész ötletem támadt. A városban láttam egy hatalmas telephelyet, mindenféle gépek voltak ott. Arra gondoltam, hogy hátha van egy áramfejlesztő is. Elsőre reménykedtem, hogy már itt a tanyán találok ilyesmit, de nem volt. De ott biztos lesz... És azt idehozom, beindítom, és lesz villanyom újra, számítógépem, konzolom és dvd-lejátszóm. Sőt blu-ray, olyat még úgyse láttam. Lelkes voltam újra. De először teherautó kell, valami darus, vagy valami ilyesmi. De lehet, hogy utánfutón fogom megtalálni az aggretátot, és akkor csak ráakasztom a kocsira és idehozom. Reméltem, be tudom indítani. Nem számoltam azzal -- tudatosan nyomtam el magamban --, hogy hangos lehet egy ilyen cucc, idevonzza a rohadékokat esetleg, én meg nem fogom hallani, ha jönnek. De elképzelni, hogy megnézhetem újra, ahogy Han Solo kitér a csillagromboló elől... Hát nem nagyon érdekelt a veszély egy pillanatra, az biztos.

Szólj hozzá!

58

2010.02.09. 07:57 AfterMárton

Egy tanyán kötöttem ki. Nem volt kedvem a hegyekbe menni újra, túl messze volt a város, ami persze jó dolog volt, de sokszor kellett volna lejönnöm, ezért-azért. Azon gondolkodtam, hogy milyen régen láttam utoljára rohadékot, és hogy ez vajon miért van. A hidegre tippeltem. A tanya elég messze volt az úttól, nagy, üres térség közepén, a hóban jól látszottak volna a nyomok. Puskával a kezemben, Havert magam mögé parancsolva az ajtóhoz léptem, megpróbáltam kinyitni. Zárva volt, persze. Körüljártam a házat, hátha nyitva lesz egy ablak Nem volt szerencsém. A hátsó ajtó viszont sokkal komolytalanabb valaminek nézett ki, mint a bejárati, ezért itt próbálkoztam. A táskámban volt egy álkulcskészlet, amikor ezt pakoltam, emlélszem, majdnem hangosan elröhögtem magam, és kezdtem igazán nevetségesnek érezni az egész világvége-gondolatot, ami akkoriban izgalommal töltött el. De csak beletettem, és most igazán jól jött, noha csak könyvben meg a neten olvastam róla, hogy elvileg hogyan kell használni. Két óra alatt nyitottam ki az ajtót, de az ilyesmi ebben az új világban semmit sem számít: azzal töltöttem az időt, ami a célom felé vezetett, így nem volt többé értelmezhető, hogy "elcsesztem rá két órát". Csend volt odabent. Az istállót, ólakat majd holnap nézem meg, először magát a házat szerettem volna látni. Nem volt hulla errefelé, sőt minden eltakarítva, elpakolva, lezárva. Úgy látszik, még volt idejük nem pánikszerűen elhagyni ezt a helyet, akárki is lakott itt. Volt legalább három szoba, egy fürdő, nappali: igazából teljesen más képet festett belülről, mint kívülről. Onnan azt hittem volna, hogy olyan igazi régi típusú parasztház, bent viszont egy kifejezetten modern ember háza volt. Hatalmas plazma tv állt a nappaliban, dvd-lejátszó, konzolok, kezdtem elképzelni a fickót, akié lehetett. Fiatal volt szerintem, az a fajta, aki egyszer csak otthagyja a várost, leköltözik "vidékre" és a maga erejéből fog megélni. És ha ez igaz, akkor találhatok még hasznos holmit ezen a tanyán holnap, nem is keveset, gondoltam. Újra elővettem a listát, és írni kezdtem.

Szólj hozzá!

57

2010.02.08. 07:09 AfterMárton

Egy ideje, talán mióta dühöngtem a templomban egyet, jobb volt minden. Elfogadtam, belenyugodtam? Nem tudom. De élni akartam, biztonságban lenni és várni a holnapot. Már rég nem reménykedtem abban, hogy fogok még beszélgetni valaha valakivel. Sőt, már nem is arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha minden olyan lenne újra, mint egy éve volt, hanem arra, hogy bár megint a kis bakonyi házban lehetnék, ahol -- Munkák és napok -- nagyjából megvolt mindennek a ritmusa, és aránylag ritkán történtek kiszámíthatatlan dolgok. És ezzel az érzéssel együtt a félelem is nőni kezdett bennem. Nem volt nyugodt álmom többé. Az autóból újra elővettem egy papírt -- vadonatúj füzetet, jelképesen --, és írni kezdtem egy listát. Ez valahogy mindig jó érzéssel töltött el. De legelőbb azt kellett kitalálnom, hogy hol próbáljam meg újra kialakítani azt a kis darab saját világot, ahol nem jár két lábon a halál és a gonosz.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása