Aftershock

Egyik nap azt álmodtam, hogy repülök. Felülről láttam a várost, a vidéket, sehol nem moccant semmit, csak az állatok, de a nagy hóban-hidegben ők is inkább vártak. Valamin megakadtam a szemem. Lecsaptam, sólyom voltam talán. Ahogy közeledtem, tisztán kivehetővé vált másodpercek alatt, hogy egy valaha emberi lény vonszolja magát az erdő szélén, egyenesen a város felé. Felvágódtam a magasba, lenéztem újra. Mindenfelől özönlöttek és mind egy irányba tartottak. Berregést hallottam, rájöttem, hogy a zaj vonzza őket, majdnem rá is jöttem, hogy mi okozhatja, de végül kicsúszott a gondolat, és csak a félelem maradt, hogy jönnek... Amikor felriadtam, rettenetesen fájt a fejem, az áramfejlesztő zúgott, Haver meg idegesen, morogva nézte az ablakot, ami a hátsó udvarra nyílt.