Aftershock

Egy ideje, talán mióta dühöngtem a templomban egyet, jobb volt minden. Elfogadtam, belenyugodtam? Nem tudom. De élni akartam, biztonságban lenni és várni a holnapot. Már rég nem reménykedtem abban, hogy fogok még beszélgetni valaha valakivel. Sőt, már nem is arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha minden olyan lenne újra, mint egy éve volt, hanem arra, hogy bár megint a kis bakonyi házban lehetnék, ahol -- Munkák és napok -- nagyjából megvolt mindennek a ritmusa, és aránylag ritkán történtek kiszámíthatatlan dolgok. És ezzel az érzéssel együtt a félelem is nőni kezdett bennem. Nem volt nyugodt álmom többé. Az autóból újra elővettem egy papírt -- vadonatúj füzetet, jelképesen --, és írni kezdtem egy listát. Ez valahogy mindig jó érzéssel töltött el. De legelőbb azt kellett kitalálnom, hogy hol próbáljam meg újra kialakítani azt a kis darab saját világot, ahol nem jár két lábon a halál és a gonosz.