Aftershock

Körülbelül egy hét telhetett el úgy, hogy semmi mást nem csináltam, csak beindítottam az áramfejlesztőt és dvd-ztem meg XBoxoztam. Amikor kifogyott az üzemanyag, mentem a városba, szívtam le a teherautókat, gyűjtöttem az üzemanyagot. Valahol a tudatom mélyén nyilvánvaló volt, hogy ez így nem jó, hogy okosabban, tervszerűbben kellene csinálni a dolgokat, hogy ez a nihil egy ilyen elcseszett világban sem vezethet jóra...de kit érdekelt? Végre tényleg ki tudtam kapcsolódni órákra, bár amikor egy-egy filnek vége lett, magányosabb voltam, mint valaha. Haverral beszélgettem a motivációkról, de csak néha kaptam olyan választ, amin érdemes volt elgondolkodni, többnyire hevesen egyetértett velem mindenben. Nem mertem kipróbálni, hogy ha én egy faroknak tartanám a Miller századost, azzal is egyetértene-e. Alig vettem észre, hogy időközben szép lassan elkezdett felmelegedni az idő odakint, persze a nulla fokot még így sem léptük át szinte soha, sőt a hajnalok most is hozták a minusz tíz fokot. Sajnos a kazánt nem tudtam használni, de legalább egy cserépkályhát, gondolom nosztalgiából, meghagyott a volt tulaj, úgyhogy fázni nem fáztam, szén volt elég a pincében. Állatokat nem találtam a tanyán, szerintem szélnek eresztették őket, amikor kitört a baj. Igazából nem bántam, fogalmam se lett volna, hogy mit kell kezdeni velük, azt meg nehezen viseltem volna el, ha éheznek vagy ellenek vagy mittudomén. Mindenesetre konzervem valamennyi volt, piát is szereztem, és rengeteget ittam meg játszottam, tisztára olyan volt, mint 20 éves koromban, sokszor a hajnal is a Quake előtt talált. Persze a gép irányította szörnyek túl nagy kihívást nem jelentettek, de élveztem. Csak sajnos nem tartott túl sokáig.