Aftershock

24 órával később Mr. N., kezét vérző lábára szorítva, sántikálva botorkált a kisváros utcáin. Tudta, hogy lépcsőt mászni nem lesz képes, úgyhogy az eddigi rejtekhelye nem jöhetett szóba. Átkozta magát, amiért nem takarított ki valami földszinti lakást is, de most már mindegy, a lényeg, hogy valahol le tudjon feküdni pár órára, és akkor jó lesz... Újra megnézte a sebet a lábán. Mély vágott sebb volt, az a szakállas rohadék nem adta könnyen magát, valami katona vagy mi lehetett. Ha nem lesből támad, miközben az valami csapdákat vizsgált a közeli erdőben, talán túl se éli. De az az első szúrás, ami bizony a veséjébe szaladt, végzetesnek bizonyult szerencsére, még akkor is, ha utána ez az állat kicsavarta a kezéből a kést, és ahelyett hogy megdöglött volna, még megszúrta Mr. N.-t. Aztán összeesett, és ami az után következett... hát az nem gyereknek való, gondolta Mr. N., és a fájdalom ellenére újra elvigyorodott.