Aftershock

A lemenő nap egy hatalmas tölgyfa ágai közt süt át. A levelek szűrte sugarak furcsa, nem evilági fénybe borítják a zöld rétet, ahol az ember egy tűzhely körül szorgoskodik. A takarosan rakott kövek által kijelölt félkörbe aprófát halmoz, rá egy-két nagyobbat, de az igazán komoly darabokat láthatóan későbbre tartogatja. Amikor megfelelőnek ítéli a rakást, benzines öngyújtóval 1-2 helyen alágyújt, óvatosan fújja, míg lángra nem kapnak a gyújtósnak valók. Végül szép lassan fellobban a tábortűz, de csak éppen akkora, amekkora kell. 4-5 ember nyugodtan köré tud ülni, viszont el is takarják annyira, hogy bármi, amit a fény odacsalogatna, messziről ne vehesse észre. Mert van odakint olyan, ami elől jobb rejtve maradni, Björn ezt akkor sem felejtette el, amikor már-már elégedetten nézte a remek kis tüzet, meg a körülötte felhalmozott zöldséget és húst a nyársakon.