Aftershock

A falevelek sárgán pörögnek a kis német városka utcáin. Messziről nézve egészen békés, álmos tepelülésnek tűnik. Ám ha közelebb megyünk, látjuk, hogy a takarosnak látszó portákat benőtte a gaz, néhány ajtó tárva-nyitva leng, máshol ablakok betörve. És néhol bizony vérnyomok szennyezik a földet, falakat. Aztán a mély, nyomasztó csöndben egyszercsak valami távoli, alig kivehető zaj hallatszik. Aztán hangosodik, mintha a sarok mögül közeledne: nyögő-hörgő, túlvilági hang ez, melyről nem lehet eldönteni, emberi torokból tör-e elő. Aztán előbukkan az alak. Véres ruhában, borzalmas tépett sebbel a mellkasán, átharapott torokkal botladozik az úton, szemmel láthatólag valami cél felé. Az utca másik oldalán egy függöny lebben, a teremtmény, úgy látszik, oda tart. A kerítésnél megakad, céltalanul őgyeleg, de perceken belül odaér a nyitva lengő kapuhoz. Ekkor egy puskalövés hallatszik valahonnan. Az élőhalott feje szinte lerobban a nyakárol, összeesik, nem mozdul. De ahonnan jött, továbbiak tűnnek fel.