Aftershock

Mr. N. nem volt oda a fegyverekért. Ha csak tehette, késsel -- esetleg puszta kézzel -- dolgozott, de a holtak ellen nyugodt szívvel használta őket. Pár héttel azelőtt egy fegyverboltban talált egy vadászpuskát meg két csomag lőszert. A fegyver valami lezárt szekrényben volt, ahova a csőcselék nem jutott be, amikor -- szemmel láthatólag nagy sietve -- kirabolták a boltot, a tulajt meg, úgy tűnik, saját portékáinak egyikével szépen kivégezték. Most ezzel a puskával járta a kisváros tetőit, figyelte a mozgást -- mind az élőket, mind a holtakét. Ha véletlenül élő ember nyomaira bukkant, mindent megtett, hogy életben tartsa addig, míg maga oda nem ér hozzá. Végül rájött, hogy sokszor a holtak biztosabb szimattal vezetik, mint saját ösztönei, ezért nem lőtte le őket, amint feltűntek, hanem igyekezett megbizonyosodni róla, hova igyekeznek. Most is ez történt: egy háztetőn hasalt, amikor feltűnt néhány kósza lény. Az egyikük elindult, látszólag véletlenszerűen, de Mr. N. tudta már, hogy véletlenek nincsenek. Feszülten figyelte a házat, ahova tart. Aztán lelőtte, gondolatban feljegyezte, melyik az az épület, ahova -- talán már ma éjjel, gondolta izgatottan -- vissza kell jönnie.