A lépcsőházban büdös volt. Mármint sokkal büdösebb, mint normális körülmények között egy ilyen helyen. Ahol akkor is buzik laktak, meg cigányok, meg öltönyös faszkalapok. Ügyvédek talán. Buzi öltönyös ügyvédek. Koncentrálnia kell, egyszer már majdnem megjárta, amikor ugyanígy belelovalta magát vadászat közben... Megállt, hogy hallgatózzon és közben lehiggadjon. A fény a másodikon gyúlt, de érdemes csöndben maradni, hátha máshol is bújkál még egy-két szerencsétlen. Az lenne csak az igazi, ha többször is vissza tudna jönni ide. Mint valami bányába, úgy járna a kincsekért. Majdnem felnevetett, de azt nem szabad... ettől dühös lett, és most már nem volt a világon semmi, de semmi, ami megmenthette volna a 2/b lakásban hetek óta rettegő szerencsétlen anyát és tízéves kislányát. Mr. N. tértölelő léptekkel indult feléjük, gyorsan, de mégis hangtalanul, mint valami ragadozó.
N006
2011.11.02. 10:47 AfterSpeaker
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://aftershock.blog.hu/api/trackback/id/tr573347141
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
