Végül odaértem a kórházba. Ajtaja betörve, odabent vaksötét. A sürgősségi osztályra siettem. Szerencsére nem fosztották ki teljesen, 20 perc alatt össze tudtam szedni mindent, amire szükségem volt: fertőtlenítő, sebvarró, fecskendő, tű, antibiotikum (bár gyógyszerből mindent, amit csak találtam, betömködtem egy zacskóba, ami az előtérben hevert). Most már csak valami fény kell. Elemlámpa... talán valami karbantartó helyiségben lesz. Vagy az irodákban. Végül a takarítóeszközök közt találtam. Reméltem, kitart. Visszamentem egy kezelőbe, és nekiláttam. A vágás mély volt, de elég tiszta. Vérzett nagyon, de persze nem annyira, mintha valami verőeret vágott volna át. Kitisztítottam a sebet, aztán összevarrtam. Aránylag simán ment, bár néha majdnem felkiáltottam a fájdalomtól. Csak persze nem mertem. Miután végeztem, kerestem egy kisebb kórtermet, egy székkel elzártam az ajtót, bevettem valami antibiotikumot és lefeküdtem aludni. Majd reggel átgondolom, hogyan tovább.