Aftershock

Amikor -- több napnyi szinte folyamatos piálás után -- végre újra leültem gondolkozni, rájöttem valamire. Túl könnyű volt itt az élet. Nevetséges gondolatnak tűnt elsőre, de mégis éreztem, hogy igaz. Amikor a kis házban voltam, télen, rengeteget küszködtem, itt viszont semmiért nem kellet megdolgoznom. Az áruházakban egy csomó kaja volt még mindig, a gyümölcsfák roskadoztak, hideg sosem volt, és a rohadékok is csak néha jelentek meg nagyobb számban. Azon még töprengenem kell majd különben, hogy miért voltak néha olyan kevesen, és néha miért sokkal többen. De egyelőre az tűnt fontosnak, hogy el innen, valahova, ahol keményebbek a mindennapok, de megérdemelt a meleg és a pihenés. És végre, azt hiszem, szembe kell néznem mindazzal, ami ide űzött engem. És már tudtam, mit kell tennem, de még csak a szívem mélyén. Nem mertem beleélni magamat. Mégis, ettől kezdve minden este úgy aludtam el, hogy az utolsó gondolatom ez volt: Észak, jövök...