Aftershock

Már jó ideje éltek itt. Persze mindketten túl voltak azon a ponton, amikor bízni mertek, de egyelőre jól nézett ki a helyet. Miközben vándoroltak északról, keresve valami helyet, ahol talán túl lehet élni --  és igyekezve kizárni a kérdést: minek? --, többekkel találkoztak. Voltak köztük békések, ellenségesek, már ahogy az lenni szokott. Pár hónap vándorlás után azon kapták magukat, hogy egy kisebb csapatot vezetnek. Lehettek összesen tízen: egy család -- papa, mama, két gyerek, az egyik 15, a másik, a lány már inkább 19 mint 18 éves, nukleáris család vagy hogy is hívták a tankönyvei; ezek ellen Björn tiltakozott, de Márton végül meggyőzte --, két meleg, akiket a világvége hozott össze -- no lám, van, akinek nem olyan rossz, ami történt -- meg egy idős, szigorú matróna a lányával. Mártonnak fogalma sem volt róla, hogyan élték túl, meg miért lettek hirtelen ilyen sokan, de végül megnyugodott abban, hogy végül is nem tegnap kezdődött a baj, mintha rohadékból is egyre kevesebb lenne, bár Björn megvetően kiköpött, amikor előadta az elméletét ez ügyben, szóval talán ezek az emberek mostanáig rejtőzködtek, de végül csak elő kellett merészkedniük, gondolta.