Aftershock

Tudtam, hogy Haver nélkül nem megyek el. Az autóhoz siettem, be tudtam szállni anélkül, hogy nekem jöttek volna. Beindítottam a motort és elkezdtem körbe-körbe menni a hülye telephelyen, mint 5 éves koromban a nagymamám kertjében a háromkerekű biciklin. Tülköltem közben, meg elütöttem pár figurát, letekertem az ablakot, kiabáltam, de Havernak nyomát sem láttam. Nem tudtam elképzelni sem, hogy hova tűnhetett. Volt ugyan néhány épület még, aminek úgy láttam, nyitva van az ajtaja, de valami azt súgta, több esze van a kutyának annál, hogy olyan helyre meneküljön, ahonnan nincs kiút. A rohadékok közben nagyon szerettek volna beszállni mellém a kocsiba, de én nem akartam ezt, úgyhogy egy pillanatra sem álltam meg, csak kerülgettem őket -- néha nem annyira nagy ívben -- és dudáltam és lázasan gondolkodtam, hogy hol lehet a kutya és hogy menthetem meg, bárhol is van.