Aftershock

Pizsama... Hisztérikus kacagásom az egész áruházban visszhangzott. Meleg ruháért mentem be, és az egyik polcon egy csomó férfi pizsamát láttam. Volt gombolós, felhúzós, volt olyan, amelyiknek a töktartója egészen kidomborodott, és volt egy olyan, ekkor szakadt el a cérna, amelyiknek egy hatalmas lyuk tátongott a lényeges részén, gondolom a szexet megkönnyítendő, vagy nem tudom. De olyan képtelen volt ezeknek a tárgyaknak a látványa, olyan messze volt az idő már, amikor volt még értelmük, hogy csak nevetni bírtam. Nevettem magamon, a világon, egész világhódító, erős, félelmet nem ismerő, de mégis gyenge, elbukásra ítélt, szerencsétlen fajomon. Amikor már zokogtam, mert valahol időközben átváltott a dolog, meglepően simán egyébként, leroskadtam a polc mellé, és nem érdekelt semmi, csak bámultam és sírtam, és végül elálltak a könnyeim, és meredten néztem magam elé, és nem tudtam, hogyan tovább, merre tovább. Nem volt tervem, és ami a legrosszabb, nem is akartam, hogy legyen. Azt hiszem, végül azért sikerült felállnom és elindulnom -- valahova, ki tudja már, hova --, mert Haver leült mellém, megnyalta a kezemet, és végül az ingem ujjánál fogva magával húzott.