A kötelektől megszabadulni volt a legnehezebb. Néha majdnem pánikba esett, és ez az érzés új volt. Faltól falig kúszott-mászott, próbált valami éleset találni, amivel elvághatja a nem túl erős madzagot, amivel megkötözték. Végül az egyik sarokban üvegcserepeket talált. Mire megszabadult a kötelékeitől, néhány csúnya vágást is összeszedett. Ha nem vágtatott volna az ereiben az adrenalin, pokolian fájt volna. Miután újra szabad volt, megpróbálta felmérni, mire lesz képes az elkövetkező percekben. Úgy érezte, nem tört el semmije, csak a feje fájt nagyon. Odaosont az ajtóhoz és kilesett a kulcslyukon. Négy fickót látott, akik részegen beszélgettek, az ötödik pedig a kijáratot őrizte. Fegyverük nem volt, legalábbis lőfegyver nem, kések, kardhoz hasonló dolgok hevertek mellettük. Mr. N. gondolkodás nélkül cselekedett. Egy rongydarabba bugyolálta a kezét, majd megragadta az egyik nagyobb üvegcserepet és kinyitotta az ajtót.
N012
2011.12.15. 12:12 AfterSpeaker
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://aftershock.blog.hu/api/trackback/id/tr573465645
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
