HTML

Aftershock

Történetek a világvégén túlról.

Friss topikok

  • BB88: Crossover! (2012.06.30. 22:43) N031
  • BB88: Szegény fickó. Éli az életét a zombiktól hemzsegő környéken, minden lépésére figyel, retteg és ha ... (2012.06.01. 19:41) N016
  • Zuz: +1 fakje (2012.05.31. 20:11) N014
  • BB88: Kezdődhetne már az új évad, izgalmas résznél lett vége az előzőnek. (2012.05.28. 17:10) N013
  • Zuz: ,,Az apokalipszis számára az igazi szabadságot hozta el. Ezért volt mindenkire sokkal veszélyesebb... (2011.11.22. 12:24) N008

Linkblog

N005

2011.10.27. 09:44 AfterSpeaker

Persze nehezebb dolga volt, mint előtte. Kinek nem? El kellett kerülnie a holtakat, és rohadt nehéz volt élőket találni. De amikor megtalálta őket, annál nagyobb élvezetet talált a gyilkolásban. Mint valami kutató, aki ritka lepkékre vadászik.

Sötétedés után ment ki, úgy számolt, hogy ha valahonnan fényt lát kiszűrődni, ott lesznek. Egy széles, valaha forgalmas sugárúton haladt. Halkan, mint egy ragadozó, minden neszre ügyelve. Többször mellékutcákba fordult, mert maga előtt valahol gyanús mozgást látott. Az egyik ilyen kerülőnél szerencséje volt. Éppen behúzódott egy kapualjba, hogy átgondolja, merre tovább, amikor szemben vele fény gyúlt egy ablakban, majd pár másodperc múlva egy függöny lebbent, és újra sötétbe borult az utca. Mr. N. elmosolyodott, és elindult a ház felé.

Szólj hozzá!

N004

2011.10.19. 15:25 AfterSpeaker

Kevés embernek jött jobban ez az egész, mint Mr. N-nek. Nagyon sok volt a rovásán addigra, és a rendőrség nagyon közel került hozzá, hogy elfogja, de a világvége sok mindent megváltoztat. Amikor először hallotta a hírekben, hogy valami történik, azonnal cselekedett. Több hétre elegendő élelmet halmozott fel, fegyvereit átnézte, és várt. Valamiért biztos volt benne, hogy eljött az ő ideje. Izgatottan olvasta a híreket, és amikor napok-hetek alatt nyilvánvaló lett, hogy ebből nem mászik ki az emberiség, ő pedig nem észlelt magán tüneteket, elindult. Vadászni, ő így hívta.

Szólj hozzá!

N003

2011.10.14. 21:18 AfterSpeaker

Szerette, ha Mr. N-nek szólítják. Nem mintha nem lett volna normális neve, de úgy érezte, a Mr. N-t körüllengi valami titokzatos, és különben is, Facebookon meg a többin ez pont elég is volt. Ismerőse nem sok volt, barátja annál kevesebb. Mindenki kerülte, kiskorában mert nem unta el kitépni a tizedik légy szárnyát is, középiskolában mert már nem elégedett meg a legyekkel. Aki nem tudta róla, hogy szabadidejében mit csinál, az is elhúzódott tőle. Főleg a lányok. Azok egyenesen gyűlölték, ő legalábbis így érezte, és ennek megfelelően ő is meggyűlölte a lányokat. És, ami azt illeti, mindenkit. Kamaszkorát úgy élte le, hogy gyűlölt és készült, hogy bosszút álljon. Olvasott, tanult, gyakorolt. 25 éves korára meglepően képzett volt a fegyverek, az anatómia, a verekedés terén. Amikor először próbálta ki élesben, olyan izgatott volt, mintha randira készülne. Egy hajléktalant szemelt ki magának, hetekig követte, aztán egy éjjel egy sötét mellékutcában belekötött és agyonverte. Soha olyan boldog mosollyal nem ült le este a számítógép elé. És még 2 év hátravolt addig, míg igazán el nem jött az ő ideje. Míg a vírus le nem csapott.

Szólj hozzá!

N002

2011.10.12. 21:35 AfterSpeaker

Sokan sokféle módon haltak bele. Volak olyanok, akik túráztak valami Isten háta mögötti helyen, és így vészelték át az első hullámot. Az elsőt, amikor már meghaltak annyian, hogy megszűnjön a rend, de még éltek elegen, hogy bajt csináljanak. Mikor ezek visszatértek, megdöbbenni sem volt idejük, mert meghaltak: egy hülyegyerek agyonverte őket egy darab vascsővel, csak mert tetszett neki valami, ami az illető övén függött; vagy elütötte egy autó, amit valami kábítószertől bódult agyú fickó egy sarokkal odébb kötött el. Voltak, akik egyszerűen feladták, és a szájukba vették a fegyvert. Persze nagy részükkel a betegség végzett, válogatás nélkül. Kórházakban, óvodákban, iskolákban, munkahelyeken, utcán. Válogatás nélkül csapott le, órák vagy napok alatt egész városokat írtott ki. Nem volt segítség, az orvos az egyik percben még egy haldokló fölé hajolt, a másikban a fél tüdeje már felmondta a szolgálatot, a harmadikban halott volt. Az ember azt hinné, hogy elért valamit, és a katonaság, a rendőrség, az egész rendszer kitart, válogat és megőrzi a rendet. Nem így történt. Mert nem volt olyan élő ember az egész bolygón, aki ne kapta volna el a betegséget -- vagy ne halt volna meg szinte mindenkije, akit valaha ismert: család, barátok, kollégák. És mert ember volt mind, nem vethetjük a szemükre, hogy elhagyták a posztjukat, magukkal vagy a gyászukkal törődtek. És így végül percek alatt dőlt romba minden.

Szólj hozzá!

N001

2011.10.10. 13:17 AfterSpeaker

A csillagok, melyek több millió éve nézik hidegen, rendületlenül, ahogy ezen a véletlen bolygón az élet mindennapos harcát vívja, hol magával, hol az elemekkel, de eddig mindig győztesen kerülve ki a harcból, ezek a csillagok most talán a szokásosnál sűrűbben pulzáltak. Lehet, hogy csak a férfinak tűnt úgy, aki egy domboldalon ülve bámulta az éjszakai égboltot, és melankolikus hangulatában tőlük is együttérzést remélt. Tudta, hogy lassan itt az ideje visszavonulni, de nem volt hozzá kedve. Furcsa módon a Csillagok háborúja jutott eszébe. Ott is hunyorogtak a csillagok. Akkoriban úgy gondolta, az ilyen dolgok miatt jobb, mint bármilyen másik film. Az ilyen apróságok miatt.

Szórakozottan egy kavicsott vett a kezébe, és az előtte lustán hömpölygő folyóba dobta. A loccsanásra a mellette fekvő hatalmas kutya felkapta a fejét. Feszülten nézett körül. A férfi megvakarta a fülét.

-- Nem, ma nem jönnek. Valamiért azt hiszem, ma nem.

Nehézkesen felállt, még egy pillantást vetett az égre, és elindult a mögötte pár száz méterre álló házba. Ideje lefeküdni. Rengeteg dolga van holnap.

2 komment