A csillagok, melyek több millió éve nézik hidegen, rendületlenül, ahogy ezen a véletlen bolygón az élet mindennapos harcát vívja, hol magával, hol az elemekkel, de eddig mindig győztesen kerülve ki a harcból, ezek a csillagok most talán a szokásosnál sűrűbben pulzáltak. Lehet, hogy csak a férfinak tűnt úgy, aki egy domboldalon ülve bámulta az éjszakai égboltot, és melankolikus hangulatában tőlük is együttérzést remélt. Tudta, hogy lassan itt az ideje visszavonulni, de nem volt hozzá kedve. Furcsa módon a Csillagok háborúja jutott eszébe. Ott is hunyorogtak a csillagok. Akkoriban úgy gondolta, az ilyen dolgok miatt jobb, mint bármilyen másik film. Az ilyen apróságok miatt.

Szórakozottan egy kavicsott vett a kezébe, és az előtte lustán hömpölygő folyóba dobta. A loccsanásra a mellette fekvő hatalmas kutya felkapta a fejét. Feszülten nézett körül. A férfi megvakarta a fülét.

-- Nem, ma nem jönnek. Valamiért azt hiszem, ma nem.

Nehézkesen felállt, még egy pillantást vetett az égre, és elindult a mögötte pár száz méterre álló házba. Ideje lefeküdni. Rengeteg dolga van holnap.