Aftershock

Szerette, ha Mr. N-nek szólítják. Nem mintha nem lett volna normális neve, de úgy érezte, a Mr. N-t körüllengi valami titokzatos, és különben is, Facebookon meg a többin ez pont elég is volt. Ismerőse nem sok volt, barátja annál kevesebb. Mindenki kerülte, kiskorában mert nem unta el kitépni a tizedik légy szárnyát is, középiskolában mert már nem elégedett meg a legyekkel. Aki nem tudta róla, hogy szabadidejében mit csinál, az is elhúzódott tőle. Főleg a lányok. Azok egyenesen gyűlölték, ő legalábbis így érezte, és ennek megfelelően ő is meggyűlölte a lányokat. És, ami azt illeti, mindenkit. Kamaszkorát úgy élte le, hogy gyűlölt és készült, hogy bosszút álljon. Olvasott, tanult, gyakorolt. 25 éves korára meglepően képzett volt a fegyverek, az anatómia, a verekedés terén. Amikor először próbálta ki élesben, olyan izgatott volt, mintha randira készülne. Egy hajléktalant szemelt ki magának, hetekig követte, aztán egy éjjel egy sötét mellékutcában belekötött és agyonverte. Soha olyan boldog mosollyal nem ült le este a számítógép elé. És még 2 év hátravolt addig, míg igazán el nem jött az ő ideje. Míg a vírus le nem csapott.