Aftershock

Kijutottam a parkolóba. Valami nem volt rendben. Nem volt csönd, de nem lehetett meghatározni a zajt sem. Valami csöndes, átható zümmögést hallottam. Kihajtottam a parkolóból és elindultam visszafelé, a tópartra. Amikor a város főutcájára fordultam, megláttam, mi okozza a hangot: ezrével tolongtak előttem, értelmetlenül, cél nélkül. A mellékutcákból, házakból, mindenhonnan jöttek. Hátrapillantottam. Mögöttem még tiszta volt az út, de arra nincs mit keresnem. Nem hagyom el a Kölyköt, ezt biztosan tudtam. Nem tudom, miért jöttek elő egyszerre ennyien, nem tudam, van-e valami ok, vagy csak egyszerűen így alakult. De nem is számított. Bekapcsoltam a felezőt, egyesbe raktam a váltót, és lefordultam az útról. Elindultak már felém. Az előttem levő terepre koncentráltam. Kerteken, játszótereken vágtam át, a szart is kirázta belőlem a terepjáró, de nem akadtam el a nagy hó dacára sem. Végül áttörtem egy kerítést, és újra ott futott előttem az országút. Mögöttem lassan eltűnt a város, és vele együtt a mocskok is. Átgondoltam újra, ami történt. Azt hiszem, láttam már ilyet máskor is, még az elején. Úgy látszik, számítani kell ilyesmire. Fel kell rá készülni. De hogyan?