Aftershock

A bevásárlásnak az a sajátos módja, hogy nem kell fizetni utána, viszont mindenből az utolsó darabokat viszed el, elég fura. Sokkal nehezebben veszed rá magad a pazarlásra, mint bármikor. De nem tudtam, mekkora a Kölyök lába, ezért vagy öt különböző méretű korcsolyát dobtam be a kocsiba, és elindultam kifelé. Nem tudom, honnan került elő a mocsok, de az az ijesztő érzésem támadt, hogy kivárt, míg elég messze kerülök a kijárattól. Lassan, hörögve indult felém, valahonnan a polcok közül vánszorgott elő. Amikor a pofájába néztem, nem volt semmi értelme a gondolatnak, hogy ez itt bármiféle taktikára képes. Előhúztam a pisztolyt, de amikor körbepillantottam, és eszembe jutott, hogy a sötétbe nyúló sorok közül bármikor előbukkanhatnak még, inkább más megoldáson kezdtem gondolkodni. A fickó nem állt túl stabilan a lábán. Lassan csoszogott felém. Hirtelen újra éreztem a bűzt, pedig megítélésem szerint igazából nem változott. De ebben a helyzetben minden rosszbnak tűnt. Megmarkoltam a kocsit, és rohanni kezdtem a mocsok felé. Lehet, hogy a végén üvöltöttem is, mint a kalapácsvető, amikor hajít. Telibe kaptam. A lába mint valami vaskos, húsos ropi tört ketté. A polcok közé zuhant, én pedig rohantam tovább, nem néztem hátra, csak az ajtóra koncentráltam.