De aznap nem hallottuk már. Halk, alig kivehető hang volt, valahonnan az erdő felől szállt, legalábbis úgy képzeltem. Ha egyáltalán valóban hallottam. Legközelebb mindenesetre utána kell nézni. A Kölyök másnap sápadtan, szótlanul tette a dolgát. Tűzifát hasogatott, befűtött, főzött, amennyire a rendelkezésünkre álló alapanyagokból lehetett, de nem beszélgettünk. Nem erőltettem. Lesétáltam a vízhez. Lassan megfagyott annyira, hogy rá lehessen merészkedni. Nagyon hideg volt már. Ekkor eszembe jutott valami, és tudtam, hogy meg is valósítom. Visszasiettem a házba.
-- Holnap bemegyek a városba. Kell pár dolog. Ha szerencsém van, estére itt leszek. -- A Kölyök rémülten nézett rám. Tudta ő is, hogy ha viszont nincs szerencsém, egyáltalán nem fogok visszajönni. Megint ez az átkozott egyszerűség. -- Tudom, hogy jönni akarsz, de nem lehet. -- Nem akartam, hogy jöjjön. Itt nagyobb biztonságban van. Bólintott, és bement a szobájába.
B44
2010.10.17. 00:30 AfterBjörn
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://aftershock.blog.hu/api/trackback/id/tr962377003
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
