Aftershock

Hetekig tartott, mire megtaláltuk a helyet. Fájdalmasan szép lehetett volna, ha van időnk és energiánk ezzel foglalkozni. De sajnos nem volt. Napok óta szakadt a hó. Egy nagyobb várost hagytunk magunk mögött pár órája. Abban maradtunk, hogy ha estig nem találunk valamit, akkor visszamegyünk. De szerencsénk volt. Egy tó partján elszórtan házak álltak. Fából meg téglából épültek. A fához nem volt kedvem -- túl könnyű kigyújtani --, pedig azok voltak mélyebben az erdőben.
-- Átnézünk párat, egyet kiválasztunk, éjjel felváltva őrködünk. Holnap pedig rendesen átkutatjuk a többit. Szerintem megtaláltuk. -- A Kölyök szótlanul bólintott. Visszaült a terepjáróba, amire egy utánfutót akasztottunk. Én a teherautóval jöttem, ő nem akarta vezetni.
Beálltam az egyik nagyobb ház udvarára. Intettem a Kölyöknek, hogy amennyire tud, álljon rá a bejáratra. Soha nem lehet tudni, milyen hirtelen kell távoznunk.
-- Csak pár holmit viszünk be. Takarót, pár konzervet, lámpát, távcsövet, meg a fegyvereket.
Az ajtó zárva volt. Nem akartam feltörni, nem volna rossz, ha zárni tudnánk. Körüljártam a házat, a hó ropogott a lábam alatt. Minden ablak csukva volt. A ház mellett közvetlenül egy földbe süllyesztett pincelejáró nyílt. Eszembe jutott, hátha összeköttetésben áll a házzal. Az ajtaján csak egy lakat volt. Sietve levertük, és elindultunk a sötétbe.