-- Elmondok neked valamit. Ez a cucc jó, addig legalábbis, amíg meg nem halsz. Az, hogy végül is emiatt pusztult el egy csomó ember, az anyukád meg az apukád meg a barátaid, ma már nem számít, vagy nincs sok értelme foglalkozni vele. Túlélted, mint ahogy én is, meg még egy páran. És ne hidd, hogy nincs benned. Ott van, ott munkál, mint a Pókember filmek elején, amikor mennek a kis pók-dns-ek és baszakodnak, ott van, rákapcsolódik, és átveszi a dolgokat. És ha majd bekrepálsz, fel fogsz kelni te is, és olyan agyatlan zabálógép leszel, mint a nagymamád -- már ha meg nem halt a dolgok előtt --, de addig nem rossz cucc ez, hidd el. Nem azt mondom, hogy úgy fogsz gyógyulni mint valami szuperhős, de hamar összerakja magát a tested, hidd el, tudom. Szóval így állunk. Nem úszta meg ezt a szart senki. Csak van, aki nem halt bele rögtön. Ez hogy tetszik? Amikor megértettem, engem megnyugtatott. Tudod, hogy néztél ki, amikor megtaláltalak? Mint egy darab szar, a beled is lógott. És most nézz magadra. Holnap felkelsz. És akkor beszélgetünk.
B05
2010.06.29. 06:43 AfterBjörn
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://aftershock.blog.hu/api/trackback/id/tr12117690
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
