2013 szeptembere... Az utcán tüzek égnek, kiabálások hallatszanak, a családom meghalt, a legjobb barátom pedig a szobában fekszik, és én tudom, pontosan tudom, hogy mindjárt ő is meghal, ma, holnap, egy hét múlva, de meg fog halni, és már azt is tudom, hogy én nem. Legalábbis nem abban, amiben mindenki, aki számított nekem. Rám más vár. Ekkor eszembe sem jut, hogy elgondolkodjam, mi lesz majd, mit fogok csinálni a hülye könyveimmel, amelyekben le van írva, hogy hogy lehet magból búzát, búzából kenyeret csinálni. De valahol a tudatom mélyén mégis eszembe jut, hogy úgy néz ki, szükségem lesz rá, végül tényleg szükségem lesz rá... Ezért betakarom a barátomat, lehúzom a redőnyt, kimegyek, beülök a kocsiba, és elindulok gyógyszerért, valamiért, ami segíteni fog rajta, noha tudom, hogy ilyesmi nem létezik. Soha többé nem láttam.