Aftershock

 Néha azt vettem észre, hogy eltelt egy-egy nap úgy, hogy nem emlékeztem rá, mit csináltam. Régebben is volt olyan, hogy átmentem az egész városon autóval, és mikor odaértem a célhoz, fogalmam sem volt róla, hogy hogyan. De ez azért más volt, azt hiszem. Tettem a dolgomat, ettem -- kicsit elegem volt a konzervből --, és egyszercsak este lett, én a teraszon üldögéltem, és hallgattam a néma világot. Madarak, szél, naplemente, hűvös éjszaka,  az idő felgyorsult, szinte láttam magam előtt, ahogy átszelik a sokat látott csillagok az égboltot, és egyszerre megint hajnal lett és én még mindig magányosan ültem, egy pokrócba burkolózva, és lélegeztem és újra éhes voltam, de valahogy semmi értelme nem volt ennek. Sajnáltam, hogy nem vagyok filozófus, mert ilyenkor komolyan közel éreztem magam a megoldáshoz, mármint hogy mi értelme az életnek: mindaz, ami számomra elveszett.