Aftershock

Nem Haver volt. Egy farkaskutya ugatott egy kerítés mögött. Úgy csinált, mintha nem tudna kijönni, pedig ha ez igaz lett volna, már régen éhen kellett volna halnia. De most a dolgát végezte, a dolga pedig az volt, hogy a kerítés mögül jelezze, nem szeretné, ha bemennék oda, ahol valaha az Ember -- az isteni ember -- élt és etette és simogatta a fejét. Ott hagytam és elindultam arra, amerre a házat sejtettem, ahova bevettem magam. Néha Havert szólongattam, és elkezdtem gondolkodni, vajon mióta nem láttam? És ez lett végül az a gondolat, amellyel sikerült valamelyest visszatérnem a valóságba, és eszembe jutott, hogy egy embert üldöztem, vagy szerettem volna valamilyen módon rábírni, hogy mutassa meg magát, talán nem is üldöztem tehát. És igen... hagyott valami nyomot, talán láttam is, éjszaka volt, kiugrottam az ágyból, ő mintha az ablakon menekült volna, én utána, de sötét volt és zúgtak a lombok, valami elmosódó forma volt az egész ember, mentem utána, de egyszercsak eltűnt. A következő, amire emlékszem, hogy felébredtem a parton, véresen. Hát jobb mint a rohadékok ellen küzdenni. Egy vereség legalább nem kerül az ember életébe. Majdnem olyan, mint a sport. Hát akkor játsszunk. Szerva itt.