Aftershock

A nyomok, jelek szaporodtak. Volt egy óriási áruház nem messze a várostól, az autópálya mellett, úgy látszik, ez mindenütt a világon így meg, hypermarket a határban. Oda jártam szinte vásárolni, jó sok holmi volt még benne, nem is halmoztam fel semmit szinte. Ezen is lehetett volna gondolkodni. Hogy miért maradt itt ennyi minden meg, de most nem érdekelt. Szóval például itt is észrevettem, hogy fogynak a dolgok, egy-egy konzervhalomból valaki ki-kivett. Az első tehát, amit megtudtam a rejtélyes idegenről az volt, hogy nagyjából azokat a dolgokat szereti, mint én. Túl nagy nem volt a választék persze, de csak néha tűntek el olyan dolgok, amiket én kifejezetten utálok, ám annál többször olyanok, amiket viszont kifejezetten szerettem. A fenyegettség érzése ugyanakkor nem lengte be ezt az egészet, sokkal inkább a kíváncsiság és a várakozás öröme volt, ami átvette a helyét. De azért igyekeztem tudatosan óvatos maradni.