Gonosz, gonosz világ volt ez. Mindig, amikor azt hittem, egy percre megnyugodhatok, történt valami. És annyira más volt, mint a hülye filmekben. Soha nem volt a veszély konkrét, fenyegető -- leszámítva egy-egy esetet, amikor szinte kerestem a bajt --, és épp ezért mindig váratlanul jött. És mindig új formában. Már Haver megérkezése az életembe is kitágította azt a kört, amin aggódni lehetett, de amikor rájöttem, hogy van egy élő ember valahol a közelemben, aki legalább olyan rémült, elveszett és magányos mint én, szinte pánikba estem. Erre nem voltam elkészülve, valahol a lelkem mélyén addigra talán leszámoltam az emberi kapcsolat lehetőségével is. Erre tessék...
79
2010.03.02. 06:29 AfterMárton
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://aftershock.blog.hu/api/trackback/id/tr651801864
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
