Rettentő érzés volt kigördülni a telephelyről a kutya nélkül, azt hittem, újra egyedül maradok, hiába volt végül is logikus, amit tettem. Kapkodva próbáltam a nyomokat nézni a hóban, és lázas aggyal úgy is tűnt, látok valami négylábú-nyomot, de nem voltam benne biztos. Pár száz méterre aztán a nyomok tisztábban kivehetők voltak, szinte biztos voltam benne, hogy Haveréi. De mintha más nyomok is lettek volna mögötte, ó hogy ilyenkor nem vagyok egy Aragorn, gondoltam dühösen. Letértem az útról és mentem, amerre szerintem vezettek. Szerencsére a nagy hóban a terep nem bizonyult különösebb akadálynak a terepjáró számára. Végül ugatást hallottam. Őrülten hajtottam arrafelé, és amikor kibukkantam egy játszótérre -- egy ideje panelházak közt mentem -- megláttam a kutyát. És megértettem, miért ment el: nem azért, hogy magát védje, hanem hogy engem. Legalább 20 rohadék vette körül. De ezek nem voltak annyira lassúak, mint amiket eddig láttam, vagy az is lehet, hogy egyszerre valamiért az összes begyorsult, nem tudom. De a kutya még élt, csak ez számított. Meg kellett mentenem.
71
2010.02.22. 06:49 AfterMárton
Szólj hozzá!
Címkék: multi 6
A bejegyzés trackback címe:
https://aftershock.blog.hu/api/trackback/id/tr161779970
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
