Nem szerettem vadászni, csúnya, kegyetlen dolognak tartottam annak idején. De miután a csúnya és kegyetlen dolgokról alapvetően változott meg a véleményem, egy reggel arra ébredtem, hogy szeretnék építeni magamnak egy lest és onnan nézelődni meg lőni is esetleg. Azt tudtam, hogy nem lesz egyszerű, azt sem tudtam, hogy kell ilyet csinálni. No de legalább voltak könyveim erről is, úgyhogy előszedtem, és újra azon kaptam magam, hogy listát írok. Ezúttal elég sokáig nem jutott eszembe, hogy minek csinálom már megint, meg hogy nincs értelme, meg ilyesmi. Lelkes voltam, szánalmasan lelkes. Miután összeállítottam a szükséges anyagok meg szerszámok listáját, arra gondoltam, hogy lemegyek a városba megint – hó nem esett pár napja –, beszerzem a dolgokat, megépítem a lest és milyen jó lesz. De előtte ki akartam próbálni, hogy képes vagyok-e mondjuk lelőni egy őzet, ha van rá lehetőségem. Úgyhogy egy este puskával, kutyával elindultam, szívemben az ősi szándék: zsákmányt szerzek.
