A kenyér végül is nem hasonlított nagyon a kenyérhez, az élesztő hiánya erősen befolyásolta a dolgot. Elvileg lehet éleszttőt csinálni lisztből meg vízből valahogy, ennek majd utána kell olvasni, biztos van a könyveimben valami. De legalább kenyérszerű volt külalakra, amit sütöttem. Hatalmasan bevacsoráztam aznap, vastag szelet – ízetlen – kenyerekkel tunkoltam ki a sólet maradékát. Utána nekiálltam felszerelni a bejárati ajtóra a reteszt, amit a városból hoztam. Nem volt valami bonyolult dolog, két hatalmas ácskapocs-szerű vasdarab, amit vagy 4 csavarral fúrtam bele az ajtófélfákba, keresztbe meg rátettem egy jó vastag deszkát, kész is. Ami vagy aki ezt kiüti, az már tokostul jön be. Jó volt nézni belülről ezt az ajtót, azt mutatta, hogy még itt vagyok és próbálok tenni valamit. Pedig néha nagyon nem volt hozzá kedvem. Úgy döntöttem, hogy a hálószoba ablakát – addigra visszavittem az ágyat – bedeszkázom, a szobákat szintén, amit nem használok. Azután elmentem fát vágni.
