Aftershock

Elegem van a konzervből. Nem tudom, hányadik hete lehettem az új lakomban, amikor egy reggel, kezemben konzervnyitóval (ami óriási kincs) álltam, és csak nézegettem, forgattam egy babfőzeléket. Aztán visszatettem a polcra, és arra gondoltam, hogy ha most nem szedem elő a horgászfelszerelésemet és megyek le a patakhoz, akkor lehet, hogy sosem fogok, mert beleszürkülök a világvégébe. Pedig hideg volt nagyon már, a tavak tán be is fagytak. Összeszedtem az akaraterőmet (ez az egyik legnezebb dolog monstanság), bepakoltam a dolgokat egy táskába, és elindultam. Nem jártam sikerrel, persze. Hiába dobáltam a műcsalikat, mindenfélét kipróbáltam, semmi sem történt. Mégis lelkesen, kipirult arccal érkeztem haza, és gondolatban a holnapi napon bevetendő technikákat vettem sorra, és nem jutott eszembe, hogy az erdőben egy csomó rohadék kószálhat. Nagyszerű nap volt, még a bab is ízlett végül.