Sosem vonzottak a lőfegyverek, de elég hamar rájöttem, hogy az efféle luxussal, hogy mihez van kedvem meg mihez nincs, le kell számolnom, úgyhogy egy nap azzal az elhatározással léptem ki az utcára, hogy fegyvert kell szereznem. Addig aránylag nyugodtan mászkáltam fel-alá, betörtem gyógyszertárakba, nem teljesen szétcincált házakba és gyűjtöttem, amiről úgy gondoltam, még hasznos lehet. De aznap rossz érzéssel ébredtem. Első dolgom volt rohanni a csaphoz, és megnézni, van-e víz. Volt, de az érzés nem múlt el. Az ablak előtt mintha elvillant volna valami árnyék. Odarohantam, feltéptem. Semmi. Gondolkodni kezdtem, és a közvetlen életveszély érzése úgy szakadt rám, hogy szinte lerogytam a fotelba. Éreztem, hogy ebben a pillanatban vége a nyugalomnak, mert megértettem, hogy minden rohadt lépéssel valakihez, aki ártani akarhat nekem, közelebb kerülök, hogy ebben a világban én vagyok a vad, az idegen, a nem normális, és a természet rendje, hogy az ilyet elpusztítsa. Egy seprű nyelét hegyesen kettétörtem, egyik kezemben a botommal, a másikban ezt a nevetséges fegyvert tartva kiléptem az utcára. Nyugalom volt, késő nyár. Az autómhoz siettem, beültem. Izzadt kézzel markoltam a kormányt, és lázasan törtem a fejemet, hogy honnan tudnék fegyvert szerezni, de azonnal. Végül egy vadászbolt jutott eszembe, odahajtottam. Nem tudom, hogy és miért, de érintetlen volt. Betörtem, a kirakat üvegének csörömpölése olyan hangosnak tűnt a néma körúton, hogy összerezzentem. Fél órával később egy jó nagy táskányi lőszerrel, egy távcsöves golyós- és egy sörétes puskával tértem vissza. Tudtam, hogy pisztolyt is szeretnék, de az itt nem volt, és most csak haza akartam menni, elsötétíteni mindent, és a biztonság illúziójában tervezni a holnapot. Hazafelé egy benzinkútnál megálltam, egy ott parkoló autó üzemanyagát kannákba töltöttem, bentről pedig két üveg viszkivel távoztam. Életem egyik legizgalmasabb napja volt, pedig moccantalan volt minden körülöttem. Közvetlenül nem fenyegetett senki és semmi. De úgy tűnt, minden figyel. Azóta csőre töltött puskával az ágyam mellett alszom. Ha tudok.
