Aftershock

Mr. N. nem volt oda a fegyverekért. Ha csak tehette, késsel -- esetleg puszta kézzel -- dolgozott, de a holtak ellen nyugodt szívvel használta őket. Pár héttel azelőtt egy fegyverboltban talált egy vadászpuskát meg két csomag lőszert. A fegyver valami lezárt szekrényben volt, ahova a csőcselék nem jutott be, amikor -- szemmel láthatólag nagy sietve -- kirabolták a boltot, a tulajt meg, úgy tűnik, saját portékáinak egyikével szépen kivégezték. Most ezzel a puskával járta a kisváros tetőit, figyelte a mozgást -- mind az élőket, mind a holtakét. Ha véletlenül élő ember nyomaira bukkant, mindent megtett, hogy életben tartsa addig, míg maga oda nem ér hozzá. Végül rájött, hogy sokszor a holtak biztosabb szimattal vezetik, mint saját ösztönei, ezért nem lőtte le őket, amint feltűntek, hanem igyekezett megbizonyosodni róla, hova igyekeznek. Most is ez történt: egy háztetőn hasalt, amikor feltűnt néhány kósza lény. Az egyikük elindult, látszólag véletlenszerűen, de Mr. N. tudta már, hogy véletlenek nincsenek. Feszülten figyelte a házat, ahova tart. Aztán lelőtte, gondolatban feljegyezte, melyik az az épület, ahova -- talán már ma éjjel, gondolta izgatottan -- vissza kell jönnie.

A falevelek sárgán pörögnek a kis német városka utcáin. Messziről nézve egészen békés, álmos tepelülésnek tűnik. Ám ha közelebb megyünk, látjuk, hogy a takarosnak látszó portákat benőtte a gaz, néhány ajtó tárva-nyitva leng, máshol ablakok betörve. És néhol bizony vérnyomok szennyezik a földet, falakat. Aztán a mély, nyomasztó csöndben egyszercsak valami távoli, alig kivehető zaj hallatszik. Aztán hangosodik, mintha a sarok mögül közeledne: nyögő-hörgő, túlvilági hang ez, melyről nem lehet eldönteni, emberi torokból tör-e elő. Aztán előbukkan az alak. Véres ruhában, borzalmas tépett sebbel a mellkasán, átharapott torokkal botladozik az úton, szemmel láthatólag valami cél felé. Az utca másik oldalán egy függöny lebben, a teremtmény, úgy látszik, oda tart. A kerítésnél megakad, céltalanul őgyeleg, de perceken belül odaér a nyitva lengő kapuhoz. Ekkor egy puskalövés hallatszik valahonnan. Az élőhalott feje szinte lerobban a nyakárol, összeesik, nem mozdul. De ahonnan jött, továbbiak tűnnek fel.

Kemény ősz köszöntött rá. Üres városok, üres falvak váltogatták egymást. Alig találkozott élő emberrel hetekig. Egyre hidegebb lett, bár felszerelésben nem volt hiány. Csak a holtakat kellett elkerülnie, de ez nem okozott problémát, valahogy mindig megoldotta. De a vadászat, a gyilkolás, a tehetetlen áldozatok rettegése, az bizony hiányzott. Ilyen értelemben végül is, jött rá egy alkalommal, a halottak nem ellenségek, hanem ellenfelek. Ez a gondolat tetszett neki. Ha ellenfelek, akkor le kell őket győzni, fűzte tovább.

A távolban újabb kisváros tűnt fel. Valahol Németországban járt már, de nem tudta pontosan, hol. Elővett a zsebéből egy kis hőmérőt, amit valami vadászboltban szerzett be még két hete. Mínusz 8 fok volt, pedig még igencsak az ősz elején járt az idő. Úgy döntött, felméri a helyzetet, és ha alkalmasnak bizonyul, itt vészeli át a telet.

Napokig rosszul érezte magát utána, hiába a vadászat, hiába bizonyult méltó ellenfélnek a fickó -- még egy kicsit hadonászott is valami késsel, amit a pultról kapott fel, miután először hasba szúrta. Nem rimánkodott az életéért, és ez bizony nem tetszett Mr. N.-nek. Pár napig még Prágában őgyelgett,de érezte, hogy nem tartogat már semmi újat, semmi jót a város, úgyhogy ismét útra kelt. Egy nagy hátizsákba belepakolt egy heti élelmet, pár liter vizet, és ment. A hűvös őszi levegő utat talált ruhájába. Erről eszébe jutott, hogy nincs sok meleg holmija, az ősz pedig a szokásosnál hidegebbnek tűnt. Jó lesz odafigyelni.

-- Nem mond semmit? -- kérdezte Mr. N. Egészen közel állt a férfihoz, kését a hasához érintette. Valamivel alacsonyabb volt nála. Ez feldühítette, eszébe juttatott néhány megalázó helyzetet a középiskolából. Áldozata ekkor értette meg, hogy vége. És -- mert talán ösztönösen zseniális pszichológus volt -- rájött, hogy hogyan arathat győzelmet még akkor is, ha meg kell halnia. Nyugodt hangon szólalt meg.
-- Te törpe fasz.