Aftershock

De aznap nem hallottuk már. Halk, alig kivehető hang volt, valahonnan az erdő felől szállt, legalábbis úgy képzeltem. Ha egyáltalán valóban hallottam. Legközelebb mindenesetre utána kell nézni. A Kölyök másnap sápadtan, szótlanul tette a dolgát. Tűzifát hasogatott, befűtött, főzött, amennyire a rendelkezésünkre álló alapanyagokból lehetett, de nem beszélgettünk. Nem erőltettem. Lesétáltam a vízhez. Lassan megfagyott annyira, hogy rá lehessen merészkedni. Nagyon hideg volt már. Ekkor eszembe jutott valami, és tudtam, hogy meg is valósítom. Visszasiettem a házba.
-- Holnap bemegyek a városba. Kell pár dolog. Ha szerencsém van, estére itt leszek. -- A Kölyök rémülten nézett rám. Tudta ő is, hogy ha viszont nincs szerencsém, egyáltalán nem fogok visszajönni. Megint ez az átkozott egyszerűség. -- Tudom, hogy jönni akarsz, de nem lehet. -- Nem akartam, hogy jöjjön. Itt nagyobb biztonságban van. Bólintott, és bement a szobájába.

-- Hallod ezt? -- Éjszaka volt. Napok óta fel-felriadtam éjszakánként, de sose tudtam, miért. Persze lett volna rá okom, de mióta megtaláltuk ezt a helyet, és úgy, ahogy berendezkedtünk, általában végigaludtam az éjszakát. De pár napja nem.
-- Nem. -- A Kölyök próbálta az álmot kidörgölni a szeméből, de igyekezett komolyan venni. Lehet, hogy kár volt felébresztenem. De akartam valami  bizonyosságot szerezni arról, hogy nem csak én hallom.
-- Sikoltás. Néha. Alig hallani. Figyelj.
 

-- Hány éves vagy? -- kérdeztem a Kölyöktől. Az erdőben sétáltunk. Hideg volt aznap, november felé járhatott. Kezemben a vadászpuskával én mentem elöl. Valami leshelyet kerestünk.
-- Azt hiszem... azt hiszem, elmúltam már tizenhat. Októberben van a születésnapom. -- Hát igen, a legegyszerűbb kérdés is fura válaszokat hozhatott manapság.
-- Tudsz vadászni? Fogtál egy mókust.
-- Igen. Néha vadásztam a nagypapámmal.
-- Fogd. -- A kezébe nyomtam a puskát. Én állatra nem sokszor lőttem eddig. Megálltam, hogy előre engedjem. Kérdőn nézett rám.
-- Te vagy a vadász -- mondtam. -- Én nem tudom, hogy kell. -- Elvigyorodott, egyszerre mintha újra gyerek lett volna. Óvatosan indult el, halkan, minden neszre odafigyelve. Élvezte a dolgot, és mi tagadás, engem is magával ragadott valami gyerekes -- vagy nagyon is felnőttes -- izgalom. Még a végén friss húst eszünk, ha nem is ma, de valamikor biztos.