Aftershock

Végül kiderült, miért jöttek. Azt hiszem, tényleg szerettek volna jóban lenni velünk, társaságot akartak, hinni akarták, hogy van még ember -- olyan, aki ember maradt -- a világban. De prózaibb okuk is volt: fogytán voltak a készleteik. A gáz, a tüzelő, a konzervek. Mindig minden erről szól, mióta nincs szupermarket. Ruháik se voltak. Tudtam, mi következik, és nem volt kedvem kerülgetni a dolgot. Megteszem, mert nem fogok aludni, ha nem.
-- Holnap reggel indulunk. Csak te meg én -- közöltem a férfival.
-- Johan -- mondta. Bólintottam.
-- Szóval reggel. A teherautóval megyünk. És nem ide a városba. Valami messzebb levőt kell találnunk. Itt túl sok van belőlük. Egy puskát viszünk és a pisztolyokat. A Kölyök vigyáz a többiekre addig. Gázpalackok, étel, ruha, üzemanyag... meg ami még eszünkbe jut. Azt hiszem, ennél komolyabb tervet nem tudunk kitalálni. Rendben?
-- Rendben. És köszönöm. -- Az ajtó felé indult.
-- Várjon... -- Felsóhajtottam. Odamentem a konyhaszekrényhez, és elővettem egy üveg viszkit meg poharakat. Szabadkoztak egy kicsit, a Kölyök bíztatta őket, szóval nem kellett részt vennem a csevegésben. Végül leültek, én töltöttem és inni kezdtünk.