Egy este, valószínűleg már éjfél is lehetett, dörömböltek az ajtón. Azonnal kiugrottam az ágyból, kezembe kaptam a puskát, és kisiettem. A Kölyök már ott állt az ajtó előtt, kezét a kilincsen tartotta. Valószínűleg az újak, de soha nem lehet tudni... Ráemeltem a fegyvert az ajtóra, és intetem a Kölyöknek, hogy niyssa ki. Valóban ők voltak. Mind a hárman ott álltak, egy kicsit riadtan, egy kicsit félénken, barátságosan pislogtak a rettenetes hidegben. A nő kezében egy tál volt, valami konyharuhával letakarva. A Kölyök felém fordult, kérdőn nézett rám. Leeresztettem a puskát. Az újak bemasíroztak, a nő rám mosolygott, a férfi a kezét nyújtotta, a kissrác pedig a szülei mögé bújt. A Kölyök becsukta az ajtót, én pedig éreztem, hogy pontosan az történik, amit nem akarok. Barátkozunk.
B60
2010.12.22. 09:53 AfterBjörn
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://aftershock.blog.hu/api/trackback/id/tr1002529674
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
