Ezek hárman nem voltak túl régen ott, úgyhogy végül néhány nap után összeszedték magukat annyira, hogy meg tudjuk beszélni, hogyan tovább. Nekem folyamatosan az járt a fejemben, amit a városban láttam. Az a rengeteg mocsok... ha egyszer elindulnak errefelé, valamiért... De nem volt értelme szólni a többieknek. Ez a hely, úgy láttam, még mindig a legbiztonságosabb, az autó mindig kész az indulásra. De nem áltathattam magam tovább, igazából megszűnt az a fajta nyugalmam, ami többé-kevésbé végig megvolt, mióta úgy-ahogy berendezkedtünk itt. Éjjelente felébredtem minden zajra, nem szerettem, ha bárki egyedül kószál, folyamatosan feszült voltam. És idegesítettek az újak.
B57
2010.12.07. 23:38 AfterBjörn
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://aftershock.blog.hu/api/trackback/id/tr682501027
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
