Aftershock

-- Kölyök, gyere ide. --  Csak suttogni mertem, pedig nyilvánvaló volt, hogy odabent vannak. Odakucorodott mellém. -- Fogjad -- nyomtam a kezébe a puskát. Láttam rajta, hogy fél. Szerencsétlen srác, miken mehetett keresztül azokkal a barmokkal... -- Ide figyelj. Nem kell mást tenned, csak nézned a házat. Főleg az ajtót. Ha valamelyik kijön, lelövöd. Vagy legalább rálősz. Ahogy nézem, az is elég. De jobb lenne, ha lelőnéd. A mellére célozz. Ha eltalálod, vége van. -- Szerettem volna valahogy egyértelművé tenni neki, hogy nincs más megoldás. Ha tehettem volna, hagyom a francba az egészet, és visszavonulunk. De nem akartam, tudtam, hogy mi lehet abból. Bújkálás, feszültség... Nem kételkedtem benne, hogy győznénk végül, de most sokkal egyszerűbb volt. Meg ott voltak még azok is, akik miatt ezt az egészet végül elkezdtük. Szóval ráparancsoltam a Kölyökre, hogy tegye, amit mondok, és ott hagytam. Oldalról akartam a házhoz kerülni. Reméltem, nem képzett valamelyik barom. Akkor még baj is lehet. De hát ebben az új világban elég sokszor kellett a szerencsére bíznom magam, és kezdtem belejönni. Lehet, hogy ez lesz végül a vesztem, gondoltam, és elindultam.