Aftershock

Elemlámpával világítottunk. Amint leértem a lépcső aljára, megrohantak az emlékek. Újra láttam a falhoz láncolt öcsémet, anyámat évek alatt tönkremenni, éreztem a bűzt... Pedig a pince üres volt. Úgy néz ki, a tüzelőt tartották itt. A kazán is itt volt, és néhány lapátnyi szenet is találtunk az egyik sarokban. Jó hír, ezek szerint feljutunk a házba innen. Falépcső vezetett egy csukott ajtóhoz. Zárva volt. Hát, valahogy be kell jutnunk, gondoltam. Feltörtem a zárat. Az ajtó a konyhába vezetett. Pedáns rend fogadott minket, és bűz. Körülbelül el tudtam képzelni, mit találunk az emeleten. A Kölyök némán lépkedett mögöttem, szeme tágra nyílt. Remény és félelem bújkált a tekintetében. Tudtam, mire gondol... Hogy hadd maradjunk itt, legalább egy kicsit hadd nyugodjunk meg. De nem merte remélni, míg nem láttunk mindent. És azután is késznek kell maradnunk eltűnni innen percek alatt. Intettem neki, hogy kövessen, és elindultam felfelé, a hálószobába.