Aftershock

Gázhegesztő berendezéssel melegítettük meg a konzerveket végül. Szerencsére tényleg csak a vérveszteség volt, ami levert a lábamról, a seb nem fertőzödött el. Másnap estére erőre kaptam annyira, hogy vállalni mertem egy akár hosszabb utat is. Nem volt valami barátságos ez a szerelőcsarnok szerelők nélkül. Kell valami jobb hely, ahol tovább kihúzzuk. A Kölyök tőlem várta, hogy megmondjam, mi legyen. A haverjai, az, hogy felgyújtották a kunyhót, meg ez a sok szar nem került köztünk szóba. Ilyen világ volt ez: ami elmúlt, elmúlt. Nem nehezteltem rá, ki nem szúr el egy csomó mindent tizenévesen, még akkor is, amikor vannak rendes szülei, meg iskola, meg rendőrség. Meg víz a csapban, meg elektromos áram. Szóval egy csomó minden, ami azóta nincs. A Kölyök tudta, hogy mit gondolok. Egyszer megpróbált félszegen bocsánatot kérni, de a mondat közepénél eszébe jutott, hogy nevetséges ostobaságnak fog tűnni. Inkább elhallgatott, és öregedett pár évet egy perc alatt. Kezdtem megkedvelni, és nem tudtam ez ellen semmit tenni.