Aftershock

Amikor felébredtem (magamhoz tértem?), már délelőtt volt. Hideg, de barátságos délelőtt. Felálltam, hogy lássam, a vérveszteséggel hogy állok. Megszédültem, de úgy tűnt, rendben lesz. De pihennem kellene. Ez probléma. Még egyszer körülnéztem a kórházban, továbbra sem értettem, miért ennyire üres, és miért hagytak itt aránylag sok felszerelést, de bánni egyiket se bántam. Találtam az egyik öltözőben egy nagy hátizsákot, beleszórtam mindent, amit csak tudtam -- szikét, infúziós készletet, gyógyszereket, kötszert, kesztyűt, még katétert is --, majd kimentem a hátsó kijáraton a parkolóba. Az egyik irodából elhozott slusszkulcson távirányító is volt, elkezdtem nyomogatni. Szerencsém volt, az egyik Volvo reagált, ezek szerint valamennyi kakaó volt még az aksijában. Beültem és elindultam. Addigra valami terv kezdett körvonalazódni. Valaha volt erdei lakom mostanra bizonyára füstőlgő romjai felé vettem az irányt.