Talán egyszer azt is elmondom, mit találtam a szülői házban végül.

Mindenesetre jobban éreztem magam utána, tudtam azzal foglalkozni, ami körülvesz. Nem volt kellemes érzés, de legalább nem a saját démonaimmal harcoltam. Élni akartam, és ez jó érzés volt, még a nehezített pályán is. Hogyan alakítsak ki magamnak egy hosszú távon is élhető védett, ételt, italt, meleget biztosító környezetet? Amit nem találnak meg, sem a mocskok, sem mások, ha nem akarom? Egyáltalán, hol legyen ez a hely? Itt, északon? Még északabbra? Vagy egészen délen? Valami szigeten? Ezek voltak az első kérdések. De nem tudtam rájuk a választ, még nem. De mindaz a tudás, amit felhalmoztam addigra, legalább arra jó volt, hogy életben tartson addig, míg a helyes választ is megtalálom.