Tudtam, hogy valamikor szembe kell néznem a dologgal, egész felnőtt életemet úgy éltem le, hogy tudtam, addig nem nyugodhatok. Ezért nem is lepett meg, amikor rádöbbentem, hogy tudat alatt már két hete hazafelé tartok, hazafelé, ahonnan vissza se nézve, rettegve menekültem el 16 évesen, ahol lezáratlan ügyek vártak. Most, hogy a világ összeomlott körülöttem, most jött el a pillanat, hogy lerendezzem még ezt, és ha meglesz, nyugodtan halok meg, vagy maradok életben, de ez a két dolog, ahogy látom, mostanában nem sokban különbözik egymástól, végül is ők is meg én is csak megyünk a kajára. Nincsenek operák, nincsenek új kocsik. Leegyszerűsítettük a világot. És a legfélelmetesebb az, hogy sokkal bonyolultabb akkor sem volt, amikor az ember azt hitte, ő a leghatalmasabb lény az univerzumban.
B16
2010.08.16. 10:07 AfterBjörn
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://aftershock.blog.hu/api/trackback/id/tr932224973
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
