Amikor rájöttem, hogy vagy ők, vagy én, onnantól kezdve elég könnyű volt egy csomó minden. Persze, engem is sokkolt ez az egész, meg rossz volt látni, hogy emberek, akiket ismertem, meg akikkel együtt ittam, meghalnak, és semmit nem tudnék tenni, az meg hogy aztán visszajöttek, még rosszabb volt. De amikor ez elmúlt -- és elég hamar elmúlt --, akkor jött a gond a túlélőkkel. Valahogy nagyon hamar kiderült, hogy nincs elég kaja, a városban legalábbis, és hát persze, hogy sokkal többet akart mindenki, mint amennyi 1-2 napra elég. Állítom, hogy a legcsúnyább dolgokat akkor láttam. És csináltam. A kiképzés, meg a fegyverek, meg hogy mertem őket használni, mind jól jött. Öltem, mert tudtam, ha nem ölök, végem. Ilyen egyszerű.
B06
2010.07.04. 00:42 AfterBjörn
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://aftershock.blog.hu/api/trackback/id/tr102128054
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
