A józan észnek ellentmondva olyanokat csináltam, hogy nyitott ajtónál aludtam, damilból -- horgászboltból szereztem -- meg konzervekből hangos csapdát csináltam a konyhába meg olyan helyekre, ahova én mennék, ha betörnék ebben a helyzetben valakihez. De semmi eredmény, érintetlenül találtam minden huzalt, minden konzervdobozt. Sőt néha napokig úgy tűnt, egyáltalán semmiféle ember nincs a közelben, hogy valójában megint teljesen egyedül vagyok, de aztán, amikor a teljese elkeseredettség újra erőt vett rajtam, megint felfedeztemn -- vagy felfedezni véltem? -- valamit, ami újra erőt adott ahhoz, hogy tovább keressem azt a valakit, akivel most már legalább 6-7 hónapos magányomat megoszthatom.
83
2010.03.06. 12:43 AfterMárton
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://aftershock.blog.hu/api/trackback/id/tr251815895
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
