Tengeri horgászat, füge, szőlő, naplemente, magány, macska, kockakő, abrosz, víz, paradicsom, zene, bor, domboldal, kopár, mégis élő. Ezek voltak a benyomásaim az első napokban, hetekben. De nem sokkal később, amikor már kezdtem elfelejteni szerintem beszélni is -- bár minden este tudatosan elszavaltam valami verset a tükör előtt --, valamiért azzal az érzéssek ébredtem, hogy nem vagyok itt egyedül. Nem tudom, az itt mit jelent, de határozottan éreztem. Talán a kis városkában van még rajtam kívül élő ember? Persze az is lehet, hogy nem igazán élő, mindenesetre az érzés fura volt és izgalmas. De persze az előkészületeket meg kellett tenni. Újra puskával aludtam. De nappal már kerestem, nem csak lepergettem az időt, mint a homokot.
78
2010.03.01. 22:26 AfterMárton
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://aftershock.blog.hu/api/trackback/id/tr211801429
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
