Végül ez az egész világégésesdi nem lett akkora poén, mint annak idején tűnt, amikor néztük a filmeket, hogy zombik meg ilyesmi. Akkor valahogy azt hittem, milyen fasza, talán a szabadsággal, annak legtökéletesebb, mondhatni vegytiszta formájával azonosítottam azt a világot, amikor mindent szabad -- sőt kell -- a túlélés érdekében. Aztán amikor megjött a dolog, majdnem tök váratlanul ért, pedig könyveim is voltak, ilyen-olyan túlélős meg hasonló. De hiába, mert konkrét lépéseket egyáltalán nem vagy alig tettem, márpedig az lett volna a lényeg -- ahogy minden egyes könyvben, ami a kezembe került, le is írták. Bár azt hiszem, hogy hiába lettem volna fizikailag tökéletesen felkészülve arra, ami jön, az se segített volna azon a sokkon, hogy gyakorlatilag 1-2 nap vagy hét leforgása alatt elveszítettem mindenkit, akit valaha ismertem -- és sokáig úgy tűnt mindenkit, akit valaha megismerhettem volna.
1
2009.12.14. 07:26 AfterMárton
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://aftershock.blog.hu/api/trackback/id/tr751585202
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
