Aftershock

Kiválasztott egy szemben levő házat, ahonnan jó rálátás nyílt a portára, és egy másodil emeleti szobában berendezte a megfigyelőállást. Persze odabent még le kellett számolni néhány kódorgóval, de ez Mr. N.-t nem zavarta. És ebben az új világban ez emelte a többiek fölé, legyenek bármennyire kemény emberek:  őt nem érdekelte, hogy élőholtakkal kell harcolnia, természetesnek vette, és megoldotta a feladatot. Nem érzékelte az iszonyatot ebben az egészben, nem félt jobban tőlük, mint valami aránylag veszedelmes vadállattól.

Egy óra alatt végzett az épülettel, persze csak három-négy kódorgót kellett elintéznie, utána konzervekkel, vízzel bevette magát az ablak mellé, és figyelni kezdett, mozdulatlanul, némán, mint valami dögevő.

Újra körbejárta a házat, keresett valami gyenge pontot, de úgy tűnt, akik odabent vannak, jó munkát végeztek. Egyáltalán nem volt könnyű bejutni. Érezte, hogy valószínűleg a zárat se tudná olyan könnyen kinyitni, mint az átlagos helyeken. Nem, ezek itt valódi ellenfeleknek bizonyultak. Olyan dühös volt az ajtó miatt, hogy még azt is elfelejtette, hogy az ilyesféle vadászatokat szereti igazán. Ma éjjelre visszavonulót fúj, döntötte el. Figyelni fogja őket, valamikor csak elő kell jönniük.

Ezúttal megjárta. Éjszaka érkezett. Elképzelte, hogy odabent mit fog találni, mindig elképzelte. Rettegő -- esetleg fásult, bár azt nem szerette -- emberek, akikre egy olyan ellenség csap le, amire igazán nem számíthattak az új világban. Mr. N. a felismerés pillanatait szerette kiélvezni.

Először körüljárta a házat, csöndben, mint az árnyék. Nem hallatszott odabentről semmi. Fény sem szűrődött ki, ha nap közben nem látta volna, amint az egyik élőholt ide igyekszik, soha nem jött volna rá, hogy itt emberek vannak. Visszatért a bejárati ajtóhoz. Halkan lenyomta a kilincset, persze zárva volt. A hold lassan mászott fel az égre, a hőmérséklet jócskán nulla fok alatt volt már. Zaj nem halatszott a kisváros utcáiról, néma volt minden körülötte. Felkatintotta a zseblámpáját és megvizsgálta a zárat. Nem tűnt bonyolult szerkezetnek, de nem volt kedve bíbelődni vele. Talppal hatalmasat rúgott a zárba. Már látta magát kívülről, amint -- akár valami régi filmben -- berobban az ajtó, ő pedig diadalmasan, győztesként belép. A több ponton megerősített ajtó azonban szinte egykedvűen állt ellen a rúgásnak. Mr. N. szinte visszapattant róla.