HTML

Aftershock

Történetek a világvégén túlról.

Friss topikok

  • BB88: Crossover! (2012.06.30. 22:43) N031
  • BB88: Szegény fickó. Éli az életét a zombiktól hemzsegő környéken, minden lépésére figyel, retteg és ha ... (2012.06.01. 19:41) N016
  • Zuz: +1 fakje (2012.05.31. 20:11) N014
  • BB88: Kezdődhetne már az új évad, izgalmas résznél lett vége az előzőnek. (2012.05.28. 17:10) N013
  • Zuz: ,,Az apokalipszis számára az igazi szabadságot hozta el. Ezért volt mindenkire sokkal veszélyesebb... (2011.11.22. 12:24) N008

Linkblog

B95

2011.05.15. 23:56 AfterBjörn

Vodkát iszom. Sokat, nem tudom, hányadik pohárral. És soha többet nem akarok élő embert látni. Mert végül meghal úgyis. Jobb egyedül. Akkor legalább csak egy élet múlik rajtam. És ha elbaszom, hát elbaszom.

A motelből korán továbbálltunk, messze nem volt a megfelelő búvóhely. Bár ami azt illeti, lehet, hogy nem is létezik ilyen. Dél felé haladtunk, és közben lázasan gondolkodtam, hova, hogy... Időnként, ha biztonságosan tűnt, az út széli roncsokból üzemanyagot szereztem, tanyákról, boltokból élelmet, és mentünk. A gyerek néha kérdezte, hova megyünk, ilyenkor valami hülyeséget mondtam, és szégyelltem magam, hogy azt hiszem, nem nőtt még fel.

Szólj hozzá!

B94

2011.05.12. 13:00 AfterBjörn

Valami motelba mentünk először. Csöndes volt, a közelben nem kószáltak. Elsötétítettem mindent. A gyerek elé tettem egy tál ételt. Csöndben enni kezdett.
-- Mi mikor halunk meg? -- kérdezte. Szinte vártam, hogy még hozzátegye: végre. Mit válaszoljak?
-- Megnehezítjük nekik -- próbáltam mosolyogni. Nem hiszem, hogy túl őszintére sikerült.
-- Engem is lelősz majd, ugye? -- Szinte kérte. Jézusom. Kinéztem az utcára. Sötét volt, reménytelen.
-- Egyél most -- mondtam, és utáltam magamat, mert nem tudtam megmondani neki, hogy igen, ha minden remény el is veszett ebben a kurva világban, egy dologban bízhat: nem hagyom, hogy megtörténjen vele is. Végül elaludt, és az Aliens és Newt jutott eszembe. Meg a harmadik rész, aminek az elején rögtön meg is hal.
 

Szólj hozzá!

B93

2011.05.11. 16:58 AfterBjörn

Elmenekültünk. Az úton lejjebb már csak elvétve kószáltak. Nem gondoltam semmire, csak az utat figyeltem, és közben próbáltam kitalálni, hova is menjünk. A gyerek csöndben ült, elképzelni sem mertem, mi lesz vele. Ehhez nem volt képesítésem. Csak azt tudtam, hogy megpróbálok vigyázni rá. Ennél többet nem tehetek. Nem volt jobb ötletem, a városba hajtottam.

Szólj hozzá!

B92

2011.05.10. 12:04 AfterBjörn

Persze a dolgoknak ritkán van szép végük, mióta valami szar vírus az emberiség nagy részéből zabáló, két lábon járó hullát csinált. Ma sem tudom, én hibáztam-e. Pár szár méter után feltűnt előttünk a kanyar, és valamiért azt gondoltam, onnan könnyebb lesz. És talán túl gyorsan mentem, talán csak balszerencse volt. De egyszer csak megcsúszott az autó, alig érezhetően. A Kölyök lezuhant, éppen egy csapat mocsok közé. Nem tudom, mikor lett ez a fiú olyan, amilyen, de ha van közöm hozzá, büszke is lehetnék. Gondolkodás nélkül lelőtte mindet a közelében, majd felállt, és elindult az autó előtt. Intett, hogy menjünk utána. Eltűnt előttünk a kanyarban. Lövések zaja hallatszott. Mi is odaértünk. Egy jó 30 méteres sávban, mint valami sporteseményre igyekvő tömeg, holtak voltak az úton. Utánuk a szabadság, elfogytak, vagy a fene tudja. De ezeken keresztüljutni... A Kölyök eksztázisban volt, lőtt, töltött, lőtt. Nem tudom, mennyi lőszert vitt magával, de biztos, hogy lassan elfogy. Kihajoltam az ablakon, és kiáltottam neki, hogy szálljon be. De nem hallott, vagy nem akart hallani, csak vágta a rendet köztük, egyetlen lőszere sem veszett kárba.
-- Kölyök! Szállj be, gyere, innen már megcisnáljuk! -- Hátrafordult.
-- Nem fog menni. Vigyázz a gyerekre -- mondta, vagy csak képzeltem, hogy mondta? Ekkor fogyott el a lőszere. A puskával kezdett csapkodni, aztán előhúzott valamit az övéből, kisbaltát, nagy kést, nem tudtam megállapítani. És ütötte-vágta őket, nem volt kegyelem, kettesével-hármasával hullottak, úgy harcolt, mint valami megszállott. És közben megnyitotta a rést, én pedig mentem utána, néha lőttem is, de féltettem a Kölyköt.
Persze végül én lőttem le. Nem győzhetett, túl sokan voltak. Már majdnem kijutottunk, a Kölyök már mögöttünk volt, és én a szívem mélyén már tudtam, hogy nem jön vissza, de még próbálkoztam. Kiáltottam neki újra és újra, és amikor úgy tűnt, végre meghallota az agyát elborító ködön át, és felém fordult, az egyik mocsok odakúszott, és beleharapott, aztán lerántotta, és már rajta is voltak. Nem érdekelt, túlélem-e, de erre szakítottam időt: kiszálltam, két mocskot leterítettem, majd gondosan céloztam, és vártam, hogy felbukkanjon a Kölyök a felhőben. Amikor a feje bekerült a célkeresztbe, meghúztam a ravaszt.
 

1 komment

B91

2011.05.09. 11:49 AfterBjörn

20-nál többel nem tudtam menni. Szerettem volna elütni, széttrancsírozni az összes mocskot, de igazából jó, ha fére tudtam egyet-egyet taszigálni a kocsi orrával. De nem fogytak, elölről, oldalról csapkodták az autót, és üvöltöttek.
-- Ez így nem fog menni -- mondta a Kölyök. A zsebébe tömött egy jó marék patront, és mielőtt bármit mondthattam volna, kinyitotta az ajtót és lőtt. 4-5 mocskot rögtön leterített, a kis megtisztult részre kiszállt, felugrott a motorházra, onnan a tetőre, és lőni kezdett. Minden lövéssel pár méternyi helyet tisztított meg előttünk. Most már tudtam volna gyorsabban is menni, de vigyáznom kellett, le ne essen a Kölyök. Kínkeserves haladás volt.
 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása